„Amikor egy gyermek arcára tekintünk, a jövőt látjuk. Az álmaikra gondolunk, arra, hogy mit tartogat számukra az élet, és mi mindenre lehetnek képesek.” Desmond Tutu
Egy napos tavaszi délután az irodában ülve a szomszédunkban dúló háború okozta helyzetről beszélgettünk. Egyikünk sem élt át még csak hasonlót sem, de mindannyian együttérzéssel hallgattuk a napi híreket és szédültünk meg időnként a hétköznapi embereket ért veszteségek láttán, hallatán. Láttuk a képeket a romhalmazzá vált otthonokról, melyeket a családok több évtizedes munkája, beosztással kezelt fizetése és sokszor a hétköznapi, egyszerű igényekről való lemondása árán teremtett meg. Mennyi meg nem vásárolt ruha, a vágyott helyett választott olcsóbb cipő, polcon otthagyott gyümölcs kellett ahhoz, hogy az a ház felépüljön és otthont adjon egy – egy család számára és csak egy perc ahhoz, hogy rajtuk kívülálló okból használhatatlanná váljon.
Beszélgetés közben jött az ötlet, hogy azoknak az otthonukat elhagyni kényszerült családoknak a gyermekeit, akiknek a Silverkolt Kft. biztosít szállást a munkásszállásain, örvendeztessük meg egy izgalmas kirándulással. Egyetértésben a Tápiószentmártonban található Kincsem Lovaspark mellett döntöttünk. Néhány hetes tervezés és szervezés előzte meg a programot. Egyeztettünk a szállítással kapcsolatban egy buszos céggel, felvettük a kapcsolatot a Lovaspark csapatával, hogy előre jelezzük az érkezésünket és közben felmértük az igényeket. Nagy örömünkre a jelentkezőkből gyorsan megtelt egy busz és hatvan fővel indultunk el a nagy napon.
Május első szombatján egy busznyi gyermekzsivaj kísérte végig a 60 km-es utazást. Megérkezésünkkor limonádéval és vendégváró falatokkal vártak bennünket. Lovas szekéren utazva körüljártuk a Lovaspark teljes területét, majd meglátogattuk a Kincsem – múzeumot. Megismerkedhettünk a névadó Kincsem kanca életével, aki Tápiószentmártonban születtett és minden versenyt megnyert, amin elindult. Megnézhettük egy régi parasztház belsejét és maketteken keresztül bepillanthattunk a lovassport különböző szakaszaiba is.
Ezután izgalmas tojáskeresés indult. A gyerekek csillogó szemekkel és izgatottan kerestek elrejtett csokitojásokat és minden megtalált zsákmányt harsány kiáltás kísért.
A délutánt is terepen töltöttük. Meglátogattuk a lovakat, amiket nemcsak megsimogatni lehetett, hanem a gyermekek legnagyobb örömére, a lovaglást is kipróbálhatták. Zsibongás és gyermekkacagás töltötte meg a levegőt. Délután négy órakor indultunk haza.
Az élményektől elfáradva, hazafelé a gyermekzsivaj lassan elhalkult a buszon…
